MisztikaKincs

Magamról

Azt mondják, a mai világban nem könnyû boldognak lenni. Én mégis boldognak érzem magam! :) Mert megtanultam, hogy a boldogság saját belsõ világunkból ered. És valójában csak akkor lehetek boldog, ha nem függök a külsõ körülményektõl. Belsõ világom megélése pedig csakis az én döntéseimen múlik!

Minden 11 éves koromban kezdõdött. Akkor egy autóbalesetben elveszítettem édesanyámat, családom többi tagja pedig - belértve engem is - tartós sérülésekbõl és nagy lelki traumából épült fel. Ez egy olyan töréspont volt az életemben, amely egy valódi újjászületéssel is együtt járt mind testi, mind lelki szinten. Fiatal új énem pedig tisztánlátóként, az ezotéria világában született újjá, így annak minden része iránt befogadóvá vált, és mint szivacs szívtam magamba az információkat - így kerültem kapcsolatba az asztrológia, pránanadi, radiesztézia, számmisztika, kristályok, buddhizmus, jóga és a meditáció világával az önismeret útján.
Felismerve a Sors összefüggéseit, hagytam magam sodródni az Élettel, hogy vigyen, tanítson, ahogy az "meg van írva". És tanultam, saját bõrömön kemény leckéket vettem, amik a mai napig tartanak, és életem végéig biztosan tartani is fognak. Mert ez a dolguk, mert fejlõdni kell! Idõvel a tapasztalatok gyûltek, a megélések tisztultak. És mindez mostanra teljesen összeért. Mindegyik módszer kiegészíti a másikat, együtt még hatékonyabbak. Ezek természetesen mindennapjaim teljes részévé is váltak.

Hát így jutottam el ide, így vagyok most itt.

Megtaláltam a boldogság útját, és járom. Tudom, hol van és hogyan érhetõ el. És ha már végre rátaláltam, eszem ágában sincs megtartani ezt a csodát magamnak!
Ezért egyetlen életcélom van: megosztani és megmutatni ezt az utat. Hiszen minden vágyam, hogy sok-sok boldog ember vegyen körül, és boldog emberek éljenek ebben a világban, akik képesek saját sorsukat, életüket irányítani, és bevonzani a jót.

Hivatásommá azt választtam, hogy segítsek Neked is megtalálni ezt az utat, mert létezik! Ha hagyod hogy megmutassam. Ha tényleg keresed. Hiszen sajnos el van rejtve, és ezért erõfeszítéseket kell tennünk, hogy rátaláljunk. És persze mindig az elsõ a legnehezebb lépés...

Mert fontos, sõt, szerintem nincs annál fontosabb, hogy igazán figyeljünk egymásra, és hogy tiszta szívbõl akarjunk is segíteni egymásnak - néha csak a csendes befogadás, néha csak egy jó szó, néha pedig egy igazi vihar formájában, ami ha valaki elég bátor, engedheti végre kinyílni saját szemét a valóság iránt, hogy az segítsen továbblépni...