MisztikaKincs

Könyvek

Tudom milyen egy könyvesboltban, vagy egy könyvtárban. Millió könyv, tudod a szerzõt és a címet, de fogalmad sincs, valójában mirõl is szól… Hogyan tudnál így olyat választani, amire épp szükséged van? Hogy egy kicsit segítsek megkönnyíteni a választásotokat, az általam olvasott könyvekbõl olyan idézeteket gyûjtöttem ki, amelyek engem annak idején nagyon megragadtak. Ezek által egyúttal könnyen következtetni is tudtok a könyvek tartalmára és hangvételére.

Az oldal FOLYAMATOSAN BÛVÜLNI FOG, hiszen ahogy újabb és újabb könyveket olvasok, mindig lesz valami, amit szívesen megosztok Veletek.

Jó csemegézést kívánok Mindenkinek! :)

Weöres Sándor: A teljesség felé

A képzelet
A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezetõ út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása. Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjébõl képzeleteden át vezet az út a benned rejlõ igazi végtelenbe. Más a képzelet és más a képzelõdés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelõdés az élet törvénye szerint mûködik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint mûködik és amit megteremt, mûalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz. A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tûnik olyannak, mintha teremtményeit a semmibõl húzkodná elõ. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévõ ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés.

Az élet tanításai
Mihelyt nincs többé igényed élvezetre: megtudod a szakadatlan élvezet módját és nem élsz vele.
Mihelyt mindegy, hogy meddig élsz: megtudod a földi örökélet módját és nem élsz vele.
Mihelyt belátod, hogy az emberiséget nem kell boldoggá, békéssé, bölccsé tenni: ennek módját is megtudod és nem élsz vele.
Mindaz, ami legkívánatosabbnak látszik: a legerõsebb méreg: A világot pokolra hajítaná.
"Mihelyt nem kell: mindenem a tied" - ez az élet vásárcsarnokának felirata.

A jóságról
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tûz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedbõl és melegedbõl, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

Természetes igények
A gyermekkor természetes igénye: szabadság. S a mai gyermeket szinte ketrecbe kényszerítik.
A felnõttkor természetes igénye: élet. S a mai felnõtt, vagy alig-él, vagy maga és mások rovására, rejtek-utakon él.
Az öregkor természetes igénye: nyugalom. S a mai öreg, minthogy korábbi igényei ki nem elégülhettek, még a sír szélén is szabadságot és életet akar.

A szépség
A természetben mindig szép formák és színcsoportok vannak. Nézz meg egy férget, vagy egy darab trágyát: annak is szép színe és formája van.
Ha az ember a természettõl valamit elvon, hogy saját kívánalma szerint alakítsa: az eredeti szépséget többé-kevésbé háttérbe szorítja rajta, s néha szépet, többnyire rútat formál belõle.
A természet a végtelen alkotó végtelen szépséget hordja. Az emberi készítmények a véges alkotások különbözõ szépségû mûvei.

Útravaló
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek, ha nem törekvéseik ingadozva ágaznak a sokféle véges és változó mérték között. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen hanem mijük van: mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belõled hiányzik. Kifogásolni, fölényeskedni bárki tud; tanulj meg mindenkitõl tanulni.

Párbeszéd
"A jázmin gyengéd-e, vagy bennem van-e a gyengédség, mit a jázmin felidéz? A kökörcsin alattomos-e, vagy bennem van-e az alattomosság, mit a kökörcsin felidéz?" "
A külsõ és belsõ lényegében ugyanaz."
"A porszem kicsiny-e, vagy bennem van-e a kicsinység, mit a porszem felidéz? A hegy nagy-e, vagy bennem van-e a nagyság, mit a hegy felidéz?"
"A külsõ és belsõ lényegében ugyanaz."

Erich Fromm: Férfi és nõ

Ilyen, az életet szeretõ beállítottság persze csak nehezen teremthetõ meg egy olyan kultúrában, amelyben az eredmények fontosabbak, mint a folyamat, amelyben a tárgyak fontosabbak, mint az élet, s amely számára az eszköz lett a cél, és amely visszatart bennünket attól, hogy az eszünket használjuk, ha a szívünket kérdezik.
Szeretni egy másik embert és szeretni az életet - ezt nem lehet normában csinálni. A szex esetében mûködik ez, a szeretet esetében azonban nem. Ha nem tudjuk élvezni a csendet, akkor nincs szeretet.

"A boldogság nem az erény jutalma, hanem maga az erény. S nem azért örvendünk neki, mert vágyainkat megfékeztük, hanem fordítva, mivel örvendünk neki, azért tudjuk megfékezni vágyainkat." /Spinoza/

Rácz Zsuzsa: Terézanyu

...Szerintem a szeretet végtelen. Ha egyszer megszeretsz valakit, mindig is szeretni fogod, mindegy, hogy vele élsz-e, vagy sem.
Sokáig úgy gondoltam, hogy nem tudok majd megbízni egyetlen nõben sem. Aztán rájöttem, hogy szegényebb így az életem. Muszáj újra megtanulni bízni.
Egy kapcsolatot pontosan úgy kell építeni, mint egy házat: biztos alapokat rakunk, és felépítünk rá apránként egy közös világot.
Sokan azt hiszik, egy kapcsolat bezár, pedig ha jól csináljuk, nem korlátozza, hanem kiteljesíti az életünket.

Erich Fromm: A szeretet mûvészete

"Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is. M
inél több tudás jelenik meg egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet. Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szõlõrõl." /Paracelsus/

"...Az emberekhez - és a természethez - való viszonyaid mindegyike valóságos egyéni életed meghatározott, akaratod tárgyának megfelelõ nyilvánulása kell, hogy legyen.
Ha szeretsz, anélkül, hogy viszontszerelmet váltanál ki, azaz szeretésed mint szeretésed nem termeli ki a viszontszerelmet, ha szerelmes emberként való életnyilvánítással nem teszed magadat szeretett emberré, akkor szerelmed tehetetlen, szerelmed boldogtalanság."
/Karl Marx/

A gyermeki szeretet logikája: "Szeretek, mert szeretnek."
Az érett szeretet logikája: "Szeretnek, mert szeretek."
Az éretlen szeretet azt mondja: "Szeretlek, mert szükségem van rád."
Az érett szeretet azt mondja: "Szükségem van rád, mert szeretlek."

Az anya az otthon, ahonnan származunk, õ a természet, a talaj, az óceán; az apa nem jelenít meg ilyen természeti otthont. Élete elsõ évében a gyereknek kevés kapcsolata van vele, számára az apa jelentõsége ebben a korai szakaszban nem hasonlítható az anyáéhoz.
Az apa nem képviseli a természeti világot, képviseli azonban az emberi lét másik pólusát: a gondolkodás, az ember készítette dolgok, a törvény és a rend, a fegyelem, az utazás és a kaland világát. Az apa tanítja a gyereket, õ az, aki megmutatja neki az utat a világba.

Ideális esetben az anyai szeretet nem igyekszik meggátolni, hogy a gyerek felnõjön, nem buzdítja gyámoltalanságra.
Az anyának hinnie kell az életben, nem szabad túl aggályosnak lennie és megfertõznie a gyereket a szorongásával. Életéhez tartozzon hozzá a kívánság, hogy a gyerek váljon függetlenné és végülis szakadjon el tõle.
Az apai szeretetet vezéreljék elvek és igények, de legyen türelmes és toleráns, nem pedig fenyegetõ és tekintélyelvû. A növekvõ gyereknek adja meg a rátermettség egyre erõsebb érzetét, és végül tegye lehetõvé számára, hogy kialakuljon a saját tekintélye és nélkülözni tudja az apjáét.

Ha azt tudom mondani valakinek, hogy "szeretlek", tudnom kell azt is mondani: "szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat."

"Ha szereted önmagadat, mindenki mást is úgy szereted, mint önmagadat.
Amíg mást kevésbé szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerül igazán szeretned, de ha mindenkit egyformán szeretsz, magadat is beleértve, akkor egy személyként fogod szeretni õket, és ez a személy egyaránt Isten is ember.
Ígyhát nagy és igazságos személy, aki önmagát szeretve mindenki mást is egyformán szeret."
/Meister Eckhart/

A modern ember átalakult árucikké; életerejét úgy éli át, mint befektetést, amellyel a legnagyobb profitra kell szert tenni, amelyet pozíciója és a személyiségpiac helyzete lehetõvé tesz. Elidegenedett önmagától, embertársaitól és a természettõl.
Fõ célja, hogy haszonnal cserélje el a szakértelmét, tudását és önmagát, "személyiségkészletét" másokkal, akik ugyanúgy a becsületes és hasznot hajtó csereüzletre törekszenek.
Az életnek csak egy a célja: elõbbre jutni, egy az elve: a tisztességes csereüzlet, és egy az öröme: a fogyasztás.

Rossz társaságon nemcsak romlott és ártalmas embereket értek; ezeknek a társaságát azért kell kerülni, mert mérgezõ és leverõ. Ideértem az élõhalottak társaságát is, az olyan emberekét, akiknek a teste él, de a lelkük halott; az olyan embereket, akiknek a gondolkodása és a társalgása triviális, akik beszéd helyett fecsegnek, és gondolkodás helyett véleménykliséket szajkóznak.

Az objektív gondolkodás képessége az értelem, az értelem mögötti érzelmi magatartás az alázat.

Az önmagunkba vetett hit nélkül nem tudnánk ígérni, és mint Nietzsche mondta, az ember meghatározható azzal a képességével, hogy ígérni tud, a hit az emberi létezés egyik feltétele.

A nevelés egyet jelent azzal, hogy segítünk a gyereknek valóra váltani a lehetõségeit.

A mûvészet gyakorlata = fegyelem, türelem, koncentráció, hit.

Erich Fromm: Az emberi szív

Pontosan azért kell rombolniuk, mert emberek, mivel embernek lenni annyi, mint felülemelkedni a puszta tárgyként való létezésen.

Kompenzációs erõszak:
Csak egyetlen módon védekezhetünk ellene: ha kifejlesztjük az emberben rejtõzõ alkotó energiákat, ha képessé tesszük rá, hogy termékenyen használja föl sajátosan emberi képességeit.
Az ember csak akkor nem lesz többé destruktív és szadista, ha nem kárhoztatják tehetetlenségre, és csak akkor halnak ki belõle azok a késztetések, amelyek a múlt és a jelen történelmét olyan szégyenletessé teszik, ha lehetõvé tesszük számára, hogy örömét lelje az életben.

A biofil erkölcsnek megvan a maga külön fölfogása jóról és rosszról: jó mindaz, ami az életet szolgálja, rossz mindaz, ami a halált. A jó az élet tisztelete és mindazé, ami elõsegíti a növekedést és kibontakozást. Rossz az, ami elfojtja, leszûkíti, darabokra vágja az életet.

Ha hiányozna belõle a nárcizmus, talán szent lenne - de mint tudjuk, a szenteknek nem túl jók a túlélési esélyeik...

Az emberi létezésben benne rejlõ ellentmondás:
1. Az ember állat, de ösztöni adottságai a többi állatéhoz képes hiányosak, önmagukban nem biztosítják fennmaradását, meg kell tehát teremtenie az eszközöket anyagi szükségleteinek kielégítéséhez, és ki kell fejlesztenie a beszédet és a szerszámokat.
Az embernek van a többi állatéhoz hasonló intelligenciája, amely lehetõvé teszi, hogy gondolati eszközöket alkalmazzon közvetlen, gyakorlati célok elérésére; az embernek azonban olyan lelki tulajdonsága is van, amilyen az állatoknak nincs. Tudatában van önmagának, múltjának és jövõjének: annak hogy meghal; kicsinyességének és erõtlenségének; tudatában van annak, hogy mások mások: barátok, ellenségek vagy idegenek. Az ember felülmúlja az összes többi életet, mert az elsõ olyan élet, amely tudatában van önmagának.

Az ember se nem jó, se nem gonosz. Ha valaki az emberi jóságban hisz mint egyetlen lehetõségben, belekényszerül a tények rózsaszínû meghamisításába, és keserû kiábrándulás lesz osztályrésze. Aki pedig a másik végletben hisz, az végül is cinikusság válik, és nem lesz szeme meglátni a jóság tömérdek lehetõségét másokban és önmagában.
A realista nézet mind a két lehetõséget valóságosnak látja, és a feltételeket tanulmányozza, amelyek egyiknek vagy másiknak a kifejlõdését lehetõvé teszik.

"Szabadságunk illúzió, mert tudatában vagyunk vágyainknak, de nem vagyunk tudatában az indítékainknak."
/Spinoza/

Az ember rab, ha szenvedélyek kormányozzák, és szabad, ha az értelem kormányozza.

Az üdvözültség állapotában az embernek nincs szabadsága vétkezni.

"A lélekben nincsen feltétlen, vagyis szabad akarat; hanem a lelket ennek vagy annak akarására egy ok determinálja, amelyet ugyancsak más ok determinált, azt újra más, s így a végtelenségig."
/Spinoza/

Zen szex

Az utat nem lehet tanítani, az utat járni kell.

"Csak annak jut elég, aki tudja, mikor elég az elég."
/Tao Te King/

"Azt álmodtam, pillangó vagyok, aki azt álmodja, õ egy ember."
/Csuang-cu/

Ami az ágyban igazán erotikus, az nem egy bomba nõ. Az az erotikus, amit tenni akar veled és amit kapni akar tõled.

A meglepetés a meglepett fél okulására szolgál.

Az Egynek sokféle megnyilvánulása van, és a Soknak egy a lényege.

Az élet rövid. Csak egyetlen szünet erejéig létezünk.

Ha nincs felhõ, esõ sincs. Ha nincs esõ, szivárvány sincs.

Paulo Coelho: Az alkimista

Ezeken a helyeken sok embert ismert: éppen ezért járta szívesen a világot. Az ember mindig új barátokra lel, ugyanakkor nem kell velük lennie nap nap után.
Ha viszont mindig ugyanazokat az embereket látjuk - mint pl. a szemináriumban -, akkor a végén életünk részévé válnak. És ha életünk részévé válnak, végül még bele is akarnak szólni az életünkbe. Hogyha pedig nem viselkedünk elképzelésük szerint, megharagszanak.
Ugyanis mindenki pontosan tudja, hogyan kell élnie a többieknek. Ezzel szemben soha nem tudják, hogyan éljenek õk maguk.

És ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad.

Amíg juhokkal vándoroltam, boldog voltam, és a boldogságomat termesztettem magam körül. Az emberek örültek nekem, amikor látták, hogy jövök. Most meg szomorú vagyok és szerencsétlen. Mit tegyek?
Megkeseredtem és nem fogok többé hinni az emberekben, mert egy ember becsapott. Gyûlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet. És mindig igyekszem majd, hogy megõrizzem azt a keveset, amim van, mert túl kicsiny vagyok ahhoz, hogy át tudjam ölelni az egész világot.

Minél jobban közeledünk az álmunkhoz, Személyes Történetünk annál inkább életünk igazi részévé válik.

De akkor megértettem Allah mondását: az emberek nem az istentõl félnek, mert minden ember képes mindent elérni, amit akar, és amire szüksége van. Attól félünk csak, hogy elveszítjük, amink van, legyen az az életünk vagy a földünk. De a félelmünk elmúlik, mihelyt megértjük, hogy a mi történetünket és a világ történtét ugyanaz a Kéz írta.

Az Isten azért teremtette a sivatagot, hogy az ember elmosolyodhasson, amikor meglátja a datolyapálmákat.

A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokonlelket is. Másképpen az emberi nem álmainak semmi értelmük se lenne. Maktub.

Nem tudta fölfogni a birtoklás nélküli szerelem érzését.

Személyes történetéért meg fog halni. És Fatimáért. Tehát igazat mondott a jel. Itt áll az ellenség, és emiatt nem kell félnie a haláltól, mert létezik a Világlélek.

bor:
Nem az a rossz, ami bemegy az ember száján. Az a rossz, ami kijön rajta.

Az élet vonzza az életet.

...a szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét. Ha így történik, akkor az nem is igazi szerelem, nem olyan, amely a Világ Nyelvén szól.

- Miben tévedtek az alkimisták, akik aranyat kerestek, és nem sikerült nekik?
- Mindig csak az aranyat keresték - felelte a másik. - Személyes Történetükben a kincset keresték, és nem átélni akarták a Történetet.

- És hogyan merüljek el a sivatagban?
- Hallgass a szívedre. Az mindent tud, mivel a Világlélekbõl jött, s egyszer majd oda fog visszatérni.

Mindig a virradat elõtti óra a legsötétebb.

Amikor elõttünk a nagy kincs, sosem ismerjük föl. És tudod miért? Mert az emberek nem hisznek a kincsekben.

Aki beleavatkozik mások Személyes Történetébe, sosem talál el a sajátjához.

Aki Személyes Történetét éli át, az mindent tud, amire szüksége van. Csupán egyvalami választhatja el az álomtól: a kudarctól való félelem.

...a világ csupán az Isten látható része, s az alkímia azt jelenti: anyagi valósággá tenni a szellemi tökéletességet.

...hiszek a mondásainkban...: Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra. De minden, ami kétszer történik, bizonyosan megtörténik, harmadszor is.

Darnel Christian: Te vagy Én

A csillagot lehozhatom neked az égbõl (értsd: mindent megteszek érted), de ha te nem érzed magad szeretve, az összes csillag sem lesz elég. Elringatlak nagyon szívesen, de nem álmodhatok helyetted.

Azt mondom: "szeretlek", amikor a jelenlétedben szeretem magamat, és tulajdonképpen te is ezt akarod tõlem. Elfogadni és szeretni önmagad, amikor velem vagy.

Egész idõ alatt azzal vagyunk elfoglalva, hogy a kapcsolat milyen hatással van ránk, nem pedig azzal, hogy mi milyen hatással vagyunk a kapcsolatra.

Akit szeretünk az nem más, mint önmagunk a másik jelenlétében... Tulajdonképpen a legbelsõ énünkbe, lényünkbe szeretünk bele.

Ha szerelmünk tárgyát tesszük felelõssé a ránk gyakorolt hatásért, akkor a hatás hiányáért is õt fogjuk hibáztatni... "büntetésül" végleg eltávolodunk tõle.
Ha a lelki jólétedért, mást teszel felelõssé ... Ha azt feltételezed, hogy a nagyszerûséged élménye, a másik ember jelenlétében, belõle jön, akkor elõbb-utóbb szükséged lesz rá. Ettõl kezdve ragaszkodni fogsz hozzá és függõvé válsz.

Csak az lehet a tiéd, akirõl hajlandó vagy lemondani!

Szerelmes vagyok beléd, ha hajlandó vagyok támogatni téged abban, hogy a jelenlétemben megéld, hogy milyen nagyszerû és csodálatos vagy. Amennyiben ez kölcsönös, úgy beszélhetünk igazi szerelemrõl.
Szerelem az, amikor jobban törõdöm a Te saját magaddal való kapcsolatoddal, mint a velem való kapcsolatoddal.... én feltétel nélkül támogatlak abban, hogy a saját életed mûködjön.

...a szeretet adott és természetes állapot, világosan láthatjuk, hogy a szeretet önmagában még nem egy elegendõ alap a párkapcsolathoz.

Annyira félünk a szeretet hiányától, hogy amikor végre megjelenik az életünkben a szeretet, nyomban két kézzel kapaszkodunk bele. Itt kezdõdik a ragaszkodás (és ezzel együtt a kapcsolat vége is). A ragaszkodás, a másikba való belekapaszkodás a szeretet kioltását eredményezi.

Amit meg kell találnunk egymásban, az egy társ az élet játékában, akivel közösen játszhatjuk a sorsunkat szenvedéllyel, szeretettel és humorral, egymás alapvetõ emberi szabadságát tiszteletben tartva.

A társunk általános jóléte iránti elkötelezettségünk - testi, lelki, szellemi, szexuális és anyagi - határozza meg a párkapcsolatunk tartósságát.

Egy kapcsolatot nem lehet elkezdeni, csak felismerni.

Ha azt akarjuk, hogy a kapcsolatunk sikeresen mûködjön és örömteli legyen, támogatnom kell téged abban ,hogy kibontakozzál legbelsõ lényed határáig, és ugyanígy Neked pedig engem kell támogatnod ugyanebben.

Ha két ember kapcsolatban áll egymással és mindkettõbõl hiányzik a teljesség élménye, akkor a kapcsolatuk eredményeképpen kevesebbnek érzik magukat, mint ahogy a kapcsolat elõtt voltak külön-külön.

...boldogságom rajtad múlik, a tiéd padig énrajtam: Ekkor kezdetét veszi a kapcsolta "klinikai halála". Minden lehetõség a közös örömteli kalandra, illetve a kölcsönös fejlõdésre fokozatosan megszûnik. Helyébe a kapcsolat túléléséért való szorongás, az e miatti görcs és a féltékenység lép.

Csak azzal lehet jó és tartós kapcsolatunk, akihez semmi kényszer (külsõ, belsõ) és/vagy szükség nem köt...

Amikor nem vagyok veled, úgy viselkedem, hogy az támogasson engem abban, hogy 100%-ig veled legyek, amikor velem vagy. Amikor nem vagyok veled, nem teszek olyat, ami gátol abban, hogy 100%-ig veled legyek, amikor velem vagy.
Más szóval, amikor nem vagyunk együtt, úgy viselkedem, hogy a távollétemben töltött idõ hozzájáruljon az együtt töltött idõ minõségéhez, amikor újra veled vagyok... a külön töltött idõben felelõsséget kell vállalnunk az együtt töltött idõ minõségéért.

A bátorságon kívül még elkötelezettségre, kitartásra és türelemre is szükség van.

A szex tulajdonképpen a fizikai megnyilvánulása az összetartozásnak. Egy élmény önmagunk egymással való megosztásáról.

Minden belefér, amivel senkinek nem ártok.

Csak akkor tudom elvárni, hogy felelõsséget vállalj az általam kiváltott érzéseidért, ha én is felelõsséget vállalok az általad kiváltott érzéseimért.

A szüleinkkel vívott egykori csatákat most a társunkkal szemben akarjuk megnyerni.

A szeretetet éppúgy, mint a jóságot, nem lehet tanítani, csak példával elõsegíteni.

Egy kapcsolatban vagy igazad van, vagy boldog vagy. Bocs, de ez már csak így van.

Barátainkból álló esküdtszék az, amivel ítélkezünk a világ felett. Az igaz barát azonban az, aki támogat téged abban, hogy kihozd magadból mindazt, ami érték benned, és nem hagyja, hogy kevesebb legyél annál, mint aki valójában vagy.
Barátságunk legyen egy lehetõség arra, hogy fejlõdj mellettem, és én is ugyanezt kérem cserébe.

A kommunikáció akkor mondható sikeresnek, amikor nemcsak arra összpontosítunk, hogy mi mit akarunk mondani, hanem arra is, hogy az a másik hogyan hallja.

Az állandóság, a folyamatosság és a kiszámíthatóság a biztonságérzet illúzióját keltik. Ennek az illúziónak azonban unalom és közöny az ára.

Ez a "már eleve" hozzáállás veszi el a lehetõségét annak, hogy a dolgokat a maguk örök változatosságában szemlélhessük.

Minél inkább érdeklõdsz, annál érdekesebb vagy mások számára.

Megtanultuk, hogy ha elfogadunk egy elismerést, annak ára van.

Isten:
csak szavak, melyeket mi emberek találtunk ki az elmondhatatlan elmondására.

Az elképzelés, hogy letértél az útról, is része az útnak.

Ha nem próbálnád bizonygatni, hogy milyen nagyszerû vagy, akkor el tudnád fogadni azt is, amikor nem vagy az. Ha elfogadnád, amikor nem is vagy olyan nagyszerû, akkor rájönnél, hogy az is rendben van, ha nem vagy az. Ha rájössz arra, hogy az is rendben van, hogy nem vagy olyan nagyszerû, akkor észrevennéd, hogy tulajdonképpen mindig is nagyszerû voltál. Nagyszerû vagy, vedd észre!

Anthony de Mello: Abszurd egypercesek

A megbántás csak akkor válik valamivé, ha nagy hangsúlyt fektetsz arra, hogy emlékezz rá.

Ahányszor csak megbántanak, vizsgáld meg, hogy mivel segítetted azt, aki megbántott... Megbánhat-e valaki téged, ha nem vagy hajlandó megbántódni?

Az emberek nem akarják feladni féltékenykedéseiket és szorongásaikat, megbántottságukat és bûntudatukat, mert ezek a negatív érzelmek biztosítják számukra a "tüzet", azt az érzés, hogy élnek.

- Mi a titka a nyugalmadnak?
A Mester így válaszolt:
- Teljes szívemmel együttmûködök azzal, ami úgyis bekövetkezik.

Aki jót akar tenni, annak kell az ajtón kopogtatni. Mert aki szeret, annak a számára az ajtó állandóan nyitva áll.

Az okosság akadálya a megvilágosodásnak.

- Csak egyetlen gyakorlatias, két lábbal a földön álló hatását nevezd meg a lelkiségnek! - kérte a szkeptikus.
- Például az - válaszolta a Mester -, hogy amikor valaki megbánt téged, a lelkületed oly magaslatokba emelheted, ahová a bántás és sértés nem tudnak felhatolni.

- Adj nekünk valami kapaszkodót, hogyan ismerhetjük fel a megvilágosult embert!
- Tessék, íme egy: Ha azt kérded magadtól, hogy te õrültél-e meg, vagy mindenki más.

- Miért jöttél a Mesterhez?
- Mert az életem sehová sem vezetett, s nem adott nekem semmit sem.
- És most merre tart az életed?
- Semerre.
- És mit ad neked?
- Semmit sem.
- Akkor mi változott?
- Most azért nem tartok semerre, mert nincs hová menni, s azért nem kapok semmit sem, mert nincs mit kívánnom.

Az élet legszebb dolgait nem hozhatod létre az akaratoddal.
Akarhatod, hogy élelmet tegyél a szádba, de nem fogja étvágyadat meghozni. Akarhatod, hogy ágyban feküdj, de az alvást nem hozhatod létre akarással, Akarhatod, hogy valakit megdicsérj, de csodálatot nem válthatsz ki magadban akarással. Akarhatod, hogy elmondjanak neked egy titkod, de bizalmat nem válthatsz ki másokban akarással. Akarhatod, hogy mások szolgáljanak neked, de azt, hogy szeressenek, akarattal nem érheted el.

- Az a te hibád, hogy Istent önmagadon kívül keresed - mondta a Mester.
- Akkor belül kell keresnem õt?
- Hát nem látod, hogy a te "bensõd" rajtad kívül van? - kérdezte a Mester.

Ne engedd senkinek, hogy olyan mélyre rántson, hogy meggyûlöld érte.

- Ha beleesnék a folyóba, megfulladnék?
- Nem. Nem a beleeséstõl fulladsz meg, hanem a bennmaradástól.

Aki szeret, az a szeretettnek a javát akarja. Ez pedig többek közt megköveteli azt, hogy a szeretett szabad legyen a szeretõtõl.

- Állandóan önmegtagadó életet éltem, és mindig hûségesen betartottam vallásom elõírásait. De valami még hiányzik, és nem tudok rájönni, hogy mi az. Te meg tudnád-e mondani?
A Mester keményen és ridegen nézett rá:
- Igen, a lélek.

A látogatók mindig elcsodálkoztak a Mester nyugodt, kényelmes tempóján.
- Nincs nekem arra idõm, hogy siessek - mondogatta.

Ha a gonosz ellen cselekedettel harcolsz, az olyan, mintha a sötétség ellen kézzel hadakoznál. Amire szükség van, az a fény, és nem a hadakozó kéz.

Ha igaz, amit mondtál, akkor miért kellett kiabálnod? Az igazság több kért szenved a védelmezõk hevességétõl, mint az ellenzõk támadásaitól.

- Hogyan változtathatom meg magam?
- Te saját magad vagy, tehát csak annyira tudod megváltoztatni magad, amennyire - mondjuk - eltávolodhatsz a saját lábadtól.
- Akkor tehát semmit sem tehetek?
- Megértheted és elfogadhatod magadat.
- Hogyan változom meg, ha elfogadom magamat?
- Hogyan változol meg, ha nem fogadod el? Amit nem fogadsz el, azt meg sem változtathatod, azt egyszerûen elnyomod.

- Nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történt volna. Végtére is, Isten szemet adott nekünk.
- Igen - mondta a Mester -, és szemhéjat is.

- Mikor akarod álmodat megvalósítani?
- Mihelyt érkezik rá alkalom.
- Az alkalom sosem érkezik meg. Itt van.

- Hogyan vezekeljem le azt a bûnt, amelyet elkövettem?
- Értsd meg, hogy milyen tudatlanságból származott a bûnöd - mondta a Mester. Hozzátette:
- Csak így fogsz megérteni másokat, és csak így tudsz majd megbocsátani másoknak és magadnak is. És csak így szüntetheted meg azt a bosszúállást, amelyet büntetésnek vagy vezeklésnek neveznek.

Az üzletvezetõ azt kérdezte a Mestertõl, hogy szerinte mi a sikeres élet titka. A Mester ezt válaszolta:
- Tégy valakit boldoggá minden egyes nap.
Utólag hozzátette:
- Akkor is, ha ez a személy nem más, mint önmagad.
Egy perc múlva pedig még így szólt:
- Fõleg, ha ez a személy nem más, mint önmagad.

James Redfield: A mennyei prófécia

A konfliktuskutatás a szakterületem. Az t vizsgálom, miért alkalmaznak az emberek annyi erõszakot egymás ellen... Az erõszak abból a késztetésbõl ered, hogy az emberek irányítani akarják egymást, uralkodni akarnak egymáson... Ha egy ember találkozik egy másikkal és beszélget vele, akkor két dolog történhet. A beszélgetés végeztével vagy erõsnek, vagy gyengének fogja érezni magát... Mindannyian a vezetõ szerepére törekszünk... Ha sikerül, ha a mi álláspontunk kerül ki gyõztesen, az pszichológiailag megemel.

Mi emberek tudattalanul arra törekszünk, hogy irányítsuk embertársainkat és uralkodjunk rajtuk. El akarjuk nyerni az energiájukat. Ez valahogy összegyûlik az emberekben, és jobban érezzük tõle magunkat.

- Úgy érzem, utazásom is kizárólag véletlen egybeesések sorozatából áll.
- Igen, ez történik az emberrel, ha egyszer feltámad az ébersége, és összekapcsolódik az Energiával.

A szeretetet sokáig félremagyarázták. A szeretetet nem azért kell gyakorolni, hogy jók legyünk, hogy jobbá tegyük a világot valami elvont erkölcsi felelõsségtudatból, sem azért, hogy lemondjunk az élvezetekrõl. Az energiával való összekapcsolódás elõször az izgalom érzését váltja ki, aztán az eufóriát, és végül a szeretetet.
Ha az ember elég energiát talál ahhoz, hogy fenntartsa önmagában a szeretet érzését, az kétség kívül segítséget nyújt a világnak, de ennél sokkal közvetlenebbül segíti magát az embert. Ennél nagyobb élvezetre nem is vagyunk képesek.

Mindenkire érvényes a következõ: vagy agresszívan igyekszik az ember energiát szerezni, közvetlenül kényszerítve a többieket arra, hogy figyeljenek rá, vagy passzívan, az emberek együttérzésére vagy kíváncsiságára alapozva próbálja felhívni magára a figyelmet.

Miután az intuíció megmutatta, mi történhet, a következõ lépés az, hogy nagyon éberen figyeljen. Elõbb-utóbb megjelennek a véletlenek, amelyek az intuíció által jelzett irányba fogják mozdítani.

A teste egy bizonyos szinten rezeg. Ha engedi, hogy energiája túlságosan lecsökkenjen, azt a test sínyli meg. Így függ össze a betegség és a stressz. A szeretet által tudjuk a rezgést magas szinten tartani. Ettõl maradunk egészségesek. Ennyire fontos ez.

- Hogyan kell bánni a gyerekekkel?
- Annak kell tekinteni õket, amik: az evolúció kiindulópontjának... De ahhoz, hogy megtanulhassanak fejlõdni, állandóan, feltétlenül szükségük van az energiánkra. Nem tehetünk rosszabbat velük, mint ha állandó fegyelmezéssel elvonjuk az energiájukat. Így keletkeznek a hatalmi drámák... Ezért kell például bevonni a gyermeket a beszélgetésbe, különösen akkor, ha róla van szó.

Ha mi nem indítjuk be a dráma ellenpárját, akkor az õ drámája szétesik... Néven nevezem az õ drámáját... az energiáért vívott leplezett küzdelem nem folytatódhat tovább, ha rámutatnak, ha napvilágra kerül. Többé nem leplezhetõ. Igen egyszerû módszer. Az igazság mindig hat. Utána a partner kénytelen nyíltan, álságok nélkül viselkedni.

Minél inkább gyönyörködünk a másik ember teljességében, belsõ szépségében, annál több energia árad belé, és természetesen belénk is. Ez valójában színtiszta hedonizmus. Minél inkább képesek vagyunk másokat szeretni és csodálni, annál több energia áramlik belénk. Ezért nem is tehetünk jobbat önmagunkkal, mint hogy másokat szeretünk, hogy árasztjuk feléjük az energiát.

Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony

Olyan ember vagyok, aki megismerte a Paradicsomot, de nem vette észre, mert azt hitte, hogy a család és a hétköznapok poklában vergõdik. Ám azután megismerte a valódi Poklot is, éppen akkor, amikor kezdte volna élvezni a Paradicsomot. Íme, ez vagyok én: egy férfi, aki egész életében jó és rossz volt.

...két dolog van, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában: az egyik, ha eleve nem hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat könnyebben elérhetõvé teszi õket.

Ahab soha nem szólt róla egy szót sem. Az is elég volt, hogy ott van, és a bátorságot félelemmé, a bizalmat gyanakvássá, a harsány hencegést csöndes meghunyászkodássá változtatta.

A jó nem létezik. Az erény csupán a félelem egyik arca - mondta a hang.

...félnek... félnek kockáztatni, félnek veszíteni, de félnek nyerni is, mert félnek az irigységtõl...

Rossz:
Felesleges azt kutatni, miért létezem. Ha mindenáron magyarázatra van szükséged, hát gondold azt, hogy Isten engem talált ki, hogy saját magát büntesse, amiért egy könnyelmû pillanatában megteremtette a Világegyetemet.

Ördögök:
Azért gonoszak, mert a saját bõrükön tapasztalták a rosszat, s most tovább akarják adni, a bosszú végtelen körforgásában.

Aki a viszonzás reményében szeret, az csak az idejét vesztegeti.

...a rossz sohasem szül jót, hiába hitegetik magukat.

Savinust és Ahabot valójában ugyanazok az ösztönök irányították: a Jó és a Rossz harcolt a lelkükért, ahogy minden lélekért ezen a földön. Amikor Ahab megértette, hogy Savinus ugyanolyan, mint õ, azt is megértette, hogy õ is ugyanolyan, mint Savinus. Önuralom kérdése minden. Meg választásé. Semmi másé.

Egyet mondhatok: az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ, hogyan éljük.

Csikszentmihályi Mihály: Flow - az áramlat

Tedd fel magadnak a kérdést, boldog vagy-e, és már nem leszel az.

Probléma akkor keletkezik, amikor valaki annyira csak arra összpontosít, amit el akar érni, hogy elfelejti örömét lelni a jelenben. Ezzel eljátssza az esélyt arra, hogy elégedetten éljen.

...tehát a figyelem a legfontosabb eszközünk az élmények minõségének javításában.

Az energia hatalom, de a hatalom csak eszköz. Az elérhetõ cél határozza meg, hogy gazdagabbá, vagy fájdalmasabbá teszi életünket.

Vagy az akadályozza - egyéni és társadalmi szinten - az áramlat bekövetkezését, hogy a figyelmi folyamat széttöredezik, vagy épp ellenkezõleg, a figyelem mereven rögzül.

Azoknak a gyerekeknek, akik olyan családi helyzetben nõnek fel, melyben a célok világosak, a visszacsatolás egyértelmû, kontrollhelyzetben vannak és az esedékes feladataikra tudnak koncentrálni, megvan a belsõ motiváció és a tehetõség, sokkal több esélyük van, hogy az áramlatot életük részévé tegyék.

A tevékenységben rejlõ nehézségek késztetnek bennünket a koncentrálásra.

A hegycsúcs is csak azért fontos, hogy a hegymászást, a vállalkozás valódi célját igazolja.

A zene az egyik legõsibb és talán legnépszerûbb szerepe, hogy a hallgatók figyelmét a kívánatos lelkiállapotnak megfelelõ mintába rendezze. Kapcsolat áll fenn a hangok harmóniába rendezésének képessége és a társadalmi rend általánosabb, elvontabb harmóniája, vagyis a civilizáció között.
Platón, aki tisztában volt ezzel a kapcsolattal, úgy gondolta, a gyerekeket legelõször zenére kell tanítani; miközben a kellemes ritmusokra és harmóniára figyelnek, egész tudatuk rendezetté válik.

"A csodálkozás - mely a tudás magja - az öröm legtisztább formájának visszatükrözõdése."
/Sir Francis Bacon/

Feltételezésekkel ellentétben az elme normális állapota a káosz.

Az az ember, aki emlékszik a történetekre, versekre, ... elõnyösebb helyzetben van, ... tudata ugyanis nem függ attól a rendtõl, amelyet környezete vagy biztosít számára, vagy nem.
Mindig el tudja szórakoztatni saját magát és értelmet lel saját gondolatai világában.
Míg másoknak külsõ ingerekre van szükségük (TV, ...), hogy az elméjük ne kalandozzon el a káosz felé, az az ember, akinek az emlékezete tömve van információmintákkal autonóm és önálló személyiség... sõt, társaságnak is sokkal kellemesebb.

A vidámság és a bizakodás, a félelem lekerülésének eszköze, a legnagyobb jó a világon.

Az írás célja az információ megalkotása, nem pedig puszta továbbítása.

A jövõ nem feltétlenül a tanultaké, hanem azoké, akik megtanultak élni a szabadidejükkel.

Ha az egyedüllétet úgy tekintjük, mint egy lehetõséget arra, hogy mások társaságában meg nem valósítható célokat érjünk el, akkor ahelyett, hogy magányosnak éreznénk magunkat, élvezni fogjuk az egyedüllétet, és talán új képességeket is elsajátíthatunk a folyamat során.

Ahogy Jézus Krisztus is mondta, mi haszna van abból az embernek, ha megnyeri az egész világot, de elveszíti önmagát?

Eckhart Tolle: A most hatalma

A mások fölötti hatalom valójában erõnek álcázott gyengeség.

A múlt a jelen hiányán keresztül állandósítja önmagát.

A várakozás elmeállapot. Alapvetõen azt jelenti, hogy a jövõt AKAROD, és a jelent NEM. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs.
- Elnézést, hogy megvárakoztattalak.
- Semmi gond. Nem várakoztam... Csak itt álltam és jól éreztem magam.

Bármelyik pillanatban történhet bármi, és ha nem vagy tökéletesen ébren, ha nem vagy csöndben, akkor lemaradsz róla. Ebben az állapotban teljes figyelmed a MOST-ra irányul. Semmi sem marad belõle álmodozásra, gondolkodásra, emlékezésre, jövõlátásra. Nincs benne feszültség, nincs benne félelem, csak feszült jelenlét.

A szabadság, a megváltás és a megvilágosodás azt jelenti, hogy önmagadat a gondolkodó elme mögött meghúzódó Létként, a mentális zaj mögötti csöndként, s a fájdalom mögötti szeretetként és örömként ismered.

Amikor megadod magadat annak, ami van, teljesen jelenlevõvé válsz. A múlt ereje ennek hatására semmivé foszlik! Többé már nincs szükséged rá. A jelenlét a kulcs. A most a kulcs. Megnyílik elõtted a Lét birodalma, amelyet eddig az elme eltakart elõled. Hirtelen mély csend és mérhetetlen béke születik benned és a béke mélyén végtelen öröm. És az öröm mélyén a végtelen szeretet. És a legutolsó réteg alatt ott van valami szent és mérhetetlen. A MEGNEVEZHETETLEN.

Szükség van a szétesésre ahhoz, hogy valami új kezdhessen növekedni.

Gondolj a keleti harcmûvészetek alapját képzõ, mély bölcsességre: ne állj ellen az ellenfél erejének! Engedj neki, hogy legyõzhesd!

Ez veszélyes! - mondja az ego. - Megsérülsz! Sebezhetõvé válsz!
Amit persze az ego nem tud, hogy csak az ellenállás feladásán keresztül, csak a "sebezhetõvé" váláson át fedezheted fel valódi, lényedbõl fakadó sebezhetetlenségedet.

Paulo Coelho: A zarándoklat

Ez a lelkesedés köt minket össze a Szentlélekkel... A hit, hogy az élet egy csoda, amely lehetõvé teszi, hogy a csodák megtörténjenek.

A Tracíció szerint az ördög szellem, se nem jó, se nem rossz szellem, hanem az ember számára hozzáférhetõ titkok legnagyobb részének õrzõje, aki erõvel és hatalommal bír az anyagi dolgok fölött. Bukott angyalként az emberi fajjal azonosul, és mindig kész egyezséget kötni, szívességért szívességet tenni.

Az idõ nem olyasmi, ami mindig ugyanabban a ritmusban telik. Mi határozzuk meg az idõ múlását.

Isten nem a bosszú, Isten maga a szeretet. Az egyetlen büntetés abból áll, hogy azt, aki a szeretet mûvét megszakítja, kötelezi fogytatni azt.

Az álom a lélek tápláléka.

...mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk.

Csak olyankor tudunk nagylelkûek lenni önmagunkkal, amikor szigorúnak kellene lennünk.

...az emberiség csak szenvedéssel és áldozattal képes megérteni a szeretetet...

A személyes ördögöd három klasszikus módszerrel próbálkozott: fenyegetéssel, ígérgetéssel, sebezhetõséggel.

Tudjuk, mit akarunk, és el is érjük, ha kitartóak vagyunk, de az idõ, amely a célhoz jutásig eltelik, Isten segítségétõl függ.

Tanítani annyit jelent, mint megmutatni a lehetõséget. Tanulni annyi, mint élni a lehetõséggel.

Egy ellenség mindig a gyenge oldalunkról árulkodik... csak azért száll harcba velünk, mert tudja, hogy elérhet bennünket... A küzdelem során mindig azt keressük, hogyan védjük gyenge oldalunkat, miközben az ellenség oda csap le, ahol végtelenek vagyunk - oda, amiben a legjobban bízunk... Az ellenfél fejleszt, tökéletesít bennünket.

...azok az emberek, akik bölcsnek tartják magukat, bizonytalanok akkor, amikor parancsolni kell, és ellenszegülnek, amikor szolgálni kell. Úgy vélik, szégyenletes dolog parancsolni, és gyalázatos dolog parancsot elfogadni. Soha ne viselkedj így.

Müller Péter: Jóskönyv

Jóslatot akkor kér az ember, ha "gond van a szívében", ami azt jelenti, hogy Sorsa és "élete" konfliktusba került, hogy kétségei vannak és döntenie kell.

Életünk mûvészet (sakk). Minél bölcsebbek vagyunk, annál szebben játszunk. És annál gyõztesebben.

Ahol a sorsodban gondot érzel, megoldandó problémát, ott keletkezik erõörvény, amely a választ magához húzza.

...idegenül élünk egy ellenséges világban, amely hazudni tudja csak a szeretetet.

Az átváltozásnak az a törvényessége, hogy a jelenségek egy bizonyos fokon túl önmagud ellentétébe csapnak át.

"Amit az Igaz Ember keres, az benne van - amit a közönséges, hitvány ember: az másokban." /Konfuciusz/

Kurt Tepperwein: A teremtõ képzelet csodái

A mi nyugati kultúránkban a szenvedést gyakran felmagasztosítják, vagy legalábbis az élet kitörölhetetlen velejárójának tekintik, holott a szenvedés abszolút haszontalan. Csak akkor válik szükségessé, ha nem akaródzik nekünk a megismerés királyi útját járva tanulni. Ilyenkor a szenvedés válik a tanítónkká, amely rákényszerít, hogy teljesítsük a feladatainkat. Pedig az öröm és a beteljesülés éppoly megbízható, de sokkal kellemesebb tanító.

A sikerhez vezetõ út gyakran van kudarcokkal kikövezve, de valójában minden úgynevezett kudarc csupán az élet üzenete, hogy ez még így nem megy. Felszólítás arra, hogy tanuljuk meg a leckét, és legközelebb csináljuk jobban, amit csinálunk. Így lesz a látszólagos kudarcból a legfontosabb tanítónk a siker felé vezetõ úton.

- Majd meglátjuk, mit hoz az élet.
- De hát ki az az "élet"?

A rezonancia törvénye szerint mindig csak "azt az adást vesszük", amit kisugároztunk. Tehát bármit teszek egy embertársammal, jót, avagy rosszat, azt hamarosan velem is megteszik.

Az akarat hatalmas teremtõeszköz, egyetlen pontra koncentrált energia.

A bosszúság az az érzés, amely rámutat, hogy mit kellene most elengednie az életébõl. Ami bosszant, azt nem szeretem, és amit szeretek, az nem bosszant. Ami bosszant bennünket, az azt akarja, hogy elengedjük és átváltoztassuk.

...nem mindenki lehet a barátom, de mindenki lehet a tanítóm. Mit tanulhatok a másiktól? Lehet, hogy talán az, ami idegesít benne, az én rejtett vonásom, melyet nem fogadok el és kivetítek másokra?

Ha nem oldok meg egy feladatot, megpróbálom kikerülni a problémát, azzal csak arra kényszerítem a Sorsot, hogy ismételten feladja a leckét. Esetleg egy nekem nem túl alkalmas idõben...

Minden akarás elválaszt attól, amit akarok.

...az élet nem ad ajándékba semmit... Az élet egyáltalán nem kéreti magát, és egyáltalán nem érdekli, hogy valakinek jól vagy rosszul megy a sorsa... Egyszerûen igazságos.
Az akaratunk szabad, és a z élet azt mondja, "Teremts, amit akarsz. De tarts is ki mellette! És tanulj, ha nem mûködik és jobban akarod csinálni..."

Az önmagunkhoz vezetõ utat járjuk, de szem elõl tévesztettük önmagunkat. Elfelejtettük, hogy önmagunkat keresünk, és pótcélokat tûztünk ki helyette...
Ennek a világnak minden problémája az ego illúziójából ered. Csak egy egonak vannak problémái, az igazi Én nem ismeri a problémákat... Itt az idõ, hogy felismerjük, hogy már célba értünk. Hogy mindigis ott voltunk a célban, hogy mi magunk vagyunk a cél. A keresõ és a keresett ugyanaz. Ha a megérkezettség tudatában élünk, rájövünk, hogy már örök idõktõl fogva megérkeztünk.

Michael Bradford: Gyógyító kezek

A türelem, a bizalom és a hit azok a tulajdonságok, amelyek fokozzák egy gyógyító azon képességeit, hogy összhangot teremtsen, és segítse a gyógyulási folyamatot… A türelem a lassítás képessége… A bizalom lehetõvé teszi, hogy folytassa, ha az energiaváltás nem következik be látványosan… A hit az egyetemes forrás támogatását és segítését biztosítja.
Ezeknek a tulajdonságoknak a kialakulásához idõ szükséges. Legyünk türelmesek önmagunkkal szemben, bízzunk a tanulási folyamatban, és higgyünk abban, hogy isteni útmutatást követünk.

Gyógyító munka közben a gyógyító imádkozzon a megvilágosodásért, és könyörögjön azért, hogy a gyógyítás maximálisan szolgálja minden érintett érdekét.

Valójában minden gyógyítás öngyógyítás. A gyógyító feladata, hogy segítse, bátorítsa a gyógyulni szándékozó megnyílását, s lehetõvé tegye számára az öngyógyulást.

A gyógyító energia oda jut el, ahol a legnagyobb szükség van rá. Az összpontosítás pedig tulajdonképpen azt jelenti, hogy közben teljesen feladjuk saját énünket, vágyainkat és minden egyebet.

Ha valaki gyógyít, és hagyja szívét kinyílni, hagyja, hogy a szeretet, az elfogadás és a támogatás elérhetõ közelségbe kerüljön, egy másik személyhez kötõdjön, akkor valóban csodákat tud véghez vinni.

Ha az ember azért imádkozik, hogy a belsõ útmutatás (intuíció) életének aktív részévé váljon, és segítse gyógyító munkáját illetve mások gyógyulását, az jelentõsen felgyorsíthatja a megnyílási folyamatot… Minél többször igénybe vesszük és használjuk, annál gyorsabban fejlõdik.

Carlos Castaneda: Don Juan tanításai

A tudással rendelkezõ embernek 4 természetes ellenséget kell legyõznie: félelem, világosság, hatalom, öregkor.

Félelem:
Amikor egy ember a tanulás útjára lép, még nem látja tisztán, hova akar eljutni. Hibásak a céljai, és gyenge az akarata. Jutalmakról ábrándozik, melyeket soha nem kaphat meg, hiszen fogalma sincs a tanulás nehézségeirõl… Amit megtanul, nem az lesz, amit elképzelt, ezért félelem tölti el. A tanulás soha nem olyan, mint amire számítunk. Minden új lépés a tanulásban újabb feladat elé állítja, és a félelme könyörtelenül fokozódni fog. Az egész célja egye csatamezõvé válik. Hogy úrrá legyen a félelmen, nem szabad megfutamodni. Ha egyszer legyõzte, egész életére megszabadult tõle, mert a helyét elfoglalja a világosság.

Világosság:
Az elme világossága, melyet olyan nehéz megszerezni, eloszlatja a félelmet, ugyanakkor elvakít. Arra készteti az ember, hogy soha ne kételkedjen magában. Bizonyosságot ad neki, hogy mindent megtehet, mivel tisztán látja a dolgokat. Ez azonban nagy hiba, olyan valami, ami nem teljes értékû. Ha az ember átadja magát ennek a csalárd hatalomnak, akkor bedõlt a második ellenségnek, és tanulása csak sötétben tapogatózás. Sietni fog, amikor türelmesnek kéne lennie, és fordítva. Addig keresgél a tanulásban, amíg eljut odáig, hogy már képtelen bármit is megtanulni. (lelkes harcos vagy bohóc. Mindig világosságban fog ugyan élni, csak éppen soha nem fog semmire sem vágyakozni és semmit sem fog megtanulni)
Le kell gyõznie a világosságot, és csak akkor használhatja, ha látni akar. Minden új lépést türelmesen megfontolni, mindenekfelett látnia kell, hogy világossága majdnem hibának számít. El fog jutni egy olyan pontra, amikor megérti, hogy világossága csak egy pont volt a látásában – semmi sem sértheti többé. Ez már nem lesz hiba, nem lesz pont a szemei elõtt. Ez lesz a valódi hatalom.

Hatalom:
Ráébred, hogy a hatalom, amit oly régóta hajszol, az övé. Arra használja, amikre akarja. Mindent lát maga körül… parancsokat oszt; kezdetben kiszámított kockázatot vállal, végül szabályokat alkot, hiszen õ a mester. (soha nem tudta meg, hogyan kell a hatalommal bánni, csak sorscsapás neki. Nincs befolyása önmagára, nem tudja, hogyan és mikor használja a hatalmat)
Erõszakkal el kell utasítania! Rá kell jönnie, hogy a hatalom, amit legyõzöttnek hitt, soha nem lehet az övé. Tartania kell az irányt, és mindent, amit megtanult, óvatosan és hûségesen kell kezelnie. Önmaga feletti ellenõrzés nélkül a hatalom és a világosság súlyos hiba.

Öregkor:
Ekkorra érkezett el az ember oda, hogy nincs több félelme, elméjének nincs türelmetlen világossága, amikor minden hatalmát kézben tartja, de ugyanakkor ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megpihenjen.
Ha teljesen átadja magát a pihenés és feledés vágyának, ha vigasztalást talál a saját kimerültségében, akkor elvesztette az utolsó menetet.
Az öregkor a legkegyetlenebb, amit nem lehet teljesen legyõzni, csak harcolni lehet ellene és késleltetni.

Richard Bach: Johnatan, a sirály

Az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabban röpül.

...De hát, ha legyõzzük a teret, nem marad más, mint az Itt. S ha legyõzzük az idõt, marad
a Most. Nem gondolod, hogy az Itt és Most közepén találkozhatunk néha-néha?

Hát, ha egyszer nem tartozunk a Rajhoz, a törvényének sem tartozunk engedelmeskedni, nem?

A félreértés ára, gondolta. Vagy ördögnek, vagy istennek kiáltanak ki. - Te mit gondolsz, Fletch? Valóban megelõzzük korunkat?
Hosszú csönd.
- Hát, ilyenfajta repülés mindig volt, akárki megtanulhatta volna, aki fel akarja fedezni; mi elõbbre vagyunk a megszokottnál. Elõbbre vagyunk annál a módnál, ahogyan a legtöbb sirály repül.

Persze, hogy nem szereted a gyûlöletet és a gonoszságot. Meg kell tanulnod az igazi sirályt látni, a jót mindvalahányban, és segíteni nekik, hogy õk is meglássák magukban.
Ezt értem szereteten.
Ennek nyitját megtalálni, az az öröm.

- Szegény Fletch. Ne higgy a szemednek. Amit azzal látsz, csupa korlát. Az értelmeddel nézz, ébredj rá, amit úgyis tudsz már, és meglátod, hogyan kell repülni.

Kurt Tepperwein: Testünk üzenetei

Voltaire szavai ismét aktuálissá válnak:
"Az orvosok olyan gyógyszerekkel gyógyítanak, amelyekrõl keveset sem tudnak, olyan betegségeket, amelyekrõl még kevesebbet tudnak, s olyan embereknek adják ezeket, akikrõl végképp semmit sem tudnak."

A tünetet ne keverjük össze a betegséggel, hiszen ez csupán a betegség üzenete, nem maga a tartalma.

Az egészség legfontosabb feltétele az ember testének elektromágneses egyensúlya. Erre gondolkodásunkkal és légzésünkkel tudunk hatni. Egészségesre gondolhatjuk és lélegezhetjük magunkat.

Ha valaki feldolgozza a szomorú, vagy rossz élményt, akkor az már nem fogja õt többé "bántani". Ha azonban elfojtja, elnyomja, akkor az a testében valahol utat keres magának. És az illetõ megbetegszik.

Testem naplójában egész életem benne áll.

„Aki egyfolytában elereszti a füle mellett a meghallanivalót, és behunyja szemét a látnivaló elõtt, az ne csodálkozzon, ha egy napon elhagyja õt a hallása és a látása."

A testben minden gondolat és minden érzés kémiai folyamatot vált ki. Ilyenkor olyan anyagok keletkeznek, amelyek meggyorsítják a gyógyulás folyamatát, ám lehetnek mérgek is, melyek végül is betegségekhez vezetnek.

Nincsen gyógyíthatatlan betegség, de gyógyíthatatlan emberek vannak, akik nem engedik meg, hogy meggyógyítsák õket.

Masaru Emoto: A víz rejtett bölcsessége

A növények 90%-a, a Föld 70%-a, az ember 80-60%-a víz... Nem betegek vagyunk, hanem szomjasak...

A víz nem csupán egy anyag a sok közül, hanem a fenséges természet életereje. Mindez újra ráébresztett a víz rejtélyes tisztító és életadó képességére. Tudom, hogy a lélek, a szavak és a rezgés hatással van a kristályok kialakulására, és ezáltal átérzem a lélek és a szavak jelentõségét.

Az egész világegyetem rezet (ember, tárgy, hely,...) - hasonló rezgés hasonlót vonz (rezonancia törvénye). A rezgés hangot kelt – a víz „hallgató”, ezért befolyásolja a zene, kimondott szó és amit lát - mindezt elraktározza.

Az emberi test lényegében víz, tudat és lélek.

H2O = 2 Hála + 1 Szeretet = 2 fül + 1 száj.. :)

A világegyetem minden része magában foglalja a világegyetem minden részének az információját.

Az élet legnagyobb dolgai láthatatlanok.
A szeretet nem látható.
Az igazság nem látható.
A béke nem látható.
A jóakarat nem látható.
A hála nem látható.
A harmónia nem látható.
Hogy egy ima hamis-e, vagy valódi: nem látható.
Hogy valakinek hite valódi-e: nem látható.
/Müller Péter/

Szepes Mária: A vörös oroszlán 1.

Chaterine Bowman: Kristálytudatosság

Folyt. köv. folyamatosan! :)

tetejére